A fantáziától a valóságig

Ma van a szülinapom-pom-pom… És 33 éves lettem!

Ebből az alkalomból tegnap este egy órát szántam arra, hogy visszatekintsek az elmúlt 33 évre… ha már ilyen frankó számnál tartok.

Nagyon élénk fantáziám volt már gyermekkoromban is és elég magamnak való gyerek voltam. Kiskoromban sokszor töprengtem azon, mi leszek, ha nagy leszek… természetesen már akkor is imádtam a filmeket és szerencsére elég korán kialakult a jó ízlésem ennek kapcsán. Tom és Jerry helyett rákaptam Tim Burtonre például. Persze lehetne most belemenni mély pszichológiai elemzésekbe, de hát kinek nincsen kattja, ugye? 🙂

Szóval tegnap sorra vettem, mik voltak a terveim felnőttkoromra, a szakmámra, az életemre vonatkozóan:

Terveztem hogy időutazó leszek.

Az eszköz annyira nem volt fontos, DeLorean vagy Tardis, a részleteket nem dolgoztam ki, de imádtam volna ha nagyon izgalmas kalandokba sodródom különböző korokban, izgalmas emberekkel.

Aztán eszembe jutott, amikor beütött a Constantine időszakom…

…hogy miért is ne lehetnék démonvadász? Harcolhatnék a gonosszal, hőssé válhatnék, megmenthetnék embereket (10 évesen konkrétan a lelkükre gondoltam), miközben persze nagyon vagányul nézek ki és az sem baj ha dobozszámra szívom a cigit, mert majd a jó cselekedeteim úgyis megmentenek engem és majd bemutatok én is az ördögnek. (Ide azért kevertem még egy kis Mátrixot is, hogy azért legyenek extra képességeim azon kívül, hogy démonokkal tudok küzdeni)

A Constantine fázisom után rögtön jött Indiana Jones

Ismét a kalandor, a nagyutazó, aki imádja a történelmet, a titkokat, a kincseket, a rejtelmeket, a felfedezéseket, végtelenül vicces, okos és bátor…

Utána pedig jött (itt már tinédzser voltam) a Roman Polański korszak.

Hát ezt nagyon nem is kell kibontanom, ami hibát el lehetett követni azt én el is követtem, nem mindig túl elegánsan, de hát ez az időszak erről szólt és minden percét üdvözlöm a mai napig.

Aztán elkezdtem dolgozni, azóta pedig nincsen megállás. Persze azt csinálom amit szeretek, úgy élek ahogy akartam, szabad vagyok és elégedett… na de csak nem vadászok konkrétan démonokkal 🙂

Viszont nagyon érdekes, picit elkeseredve kezdtem el tegnap ezt azt összegzést, aztán a végére csak mosolyra állt a szám.

Nincsen időgépem, de folyamatosan elemzem a múlt eseményeit, reflektálok, tervezem a jövőt, innoválok és remélem, hatással is tudok lenni a folyamatokra. Adatvezérelt döntéseket hozok, előttem van a múlt, a jelen, a jövő, mindig összegzek, és nem csak az üzletben. Holisztikusan szemlélek és máshogy látom az időt, mint ahogyan a legtöbben. Mondhatnám azt is, hogy nem lineárisan tekintek az időre. Hiszem, hogy igenis visszafele is tudjuk befolyásolni a történéseket, nem csak előre. Gondoljunk csak arra, hogy idővel megszépül a múlt, könnyebbé válik. Tehát időutazás, sikerült? Naná!

A démonok… a sajátjaim, másoké… megmenteni magamat és másokat, bátorítani őket.. azt hiszem aki engem jól ismer az tudja, legyen munkatárs, barát vagy ismerős, hogy vadászom a démonokat és nem félek tőlük. 🙂

Indiana Jones, történelem, utazás, kalandok. Itt sem mesélnék sokat, aki engem követ az látja, hogy amit csak látni lehet a világból, az a bakancslistámon van és rakom sorra a pipákat. A következő úticél például Mexikó, Halottak napján. Szeretném ünnepelni az életet, ezt, az előzőt, a következőt, lehetőség szerint lakomával az egyik mexikói temetőben, hófehér ruhában, csicsás hajdíszekkel.

Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy az egyik kedvenc Frida Kahlo idézetemet megosszam veletek (volt ilyen korszak is de ha mindent felsorolnék, elfogyna a karakter 🙂 )

“A nap végén sokkal többet tudunk elviselni, mint azt gondolnánk.”

Frida Kahlo

Ez csak egy kis bónusz, hála istennek rám nem igaz, (persze volt rá példa, de szerencsésebben alakultak a dolgaim) de ikonikus:

“Két baleset volt az életemben. Az egyik a villamos, a másik Diego. Diego sokkal rosszabb volt.”

Frida Kahlo

Szóval, ennyi lett volna megérkezni – Isten hozott 33. Úgy gondolom jó az irány.

Aztán még bármi lehet, lehetek a következő Zuckerberg, de elvihet az őrület is. Lehetek festőművész, író, halandó… lehetek anya, lehetek gyermek.

ui.: Aztán ha a technológia fejlődne addig, amíg még én élek, hogy az időutazás megoldható lenne (ha csak az elménk szintjén is bedrótozva, pusztán adatáramlással), biztos hogy ott leszek az első pályázók között. 😉

Köszönöm a figyelmet!

Aletta