Lángoló lelkesedés

Képzeld el, hogy minden részedet – akár az őszülő hajszálaidat, egy apró zsírpárnát, a bárhangodat, a harsányságodat vagy éppen a csendességedet, a mosolyodat – feltétel nélkül szereted.

Szerintem a lelkesedés nem csak egy pillanatnyi érzés, hanem egy mély, állandó állapot, ami az életünk motorja.

Ez az érzés adja azt az erőt, amellyel szembenézünk a kihívásinkkal és a nehézségeinkkel, a bánatunkkal, és ami által kitartunk a céljaink felé.

Na de hogyan érheted el és őrizheted meg ezt a lángoló lelkesedést, hogyan ápolhatod azt a szeretetet és szerelmet amit magad és mások (más dolgok is) iránt érzel, és hogyan válhatsz a saját életed hősévé minden egyes nap?

A te örömöd az első. Mindenki a saját boldogságáért felelős. Ha megteremted a saját boldogságodat, és azt teszed, ami örömöt okoz neked, akkor másoknak is öröm lesz veled lenni.

Szerintem minden az elfogadással kezdődik… elfogadom azt, aki vagyok, ami vagyok, elfogadom azt, hogy vágyom dolgokra, hogy vannak céljaim, hogy lehet, hogy más álláspontot képviselek mint a nyomasztó többség. Elfogadom azt, hogy más vagyok és úgy vagyok jó, ahogy vagyok, mert csodálatos vagyok. 🙂

Az igazi önszeretet tehát az elfogadással kezdődik. Tanulj meg örülni minden egyes részednek, hiszen te vagy a saját legnagyobb kincsed. A testi és lelki egyensúly megteremtése elengedhetetlen, hogy bármilyen kihívással szemben is megőrizd a lelkesedésed. Amikor igazán szereted önmagad, azzal nemcsak magadat, de a lelkedet is megbecsülöd, ami így lelkes és élettel teli lesz. A lelkünkre is vigyázni kell ám, nem csak a testünkre.

Én néha visszagondolok arra, mire vágytam akkor, amikor nem volt tétje semminek… amikor csak úgy éltem a világba, nem volt se pénzem, se pozícióm… csak voltam, ábrándoztam, tervezgettem, nézelődtem. Sokszor előrerántok abból az időből gondolatokat, hiszen az én lelkem magja, az én felettes énem akkor is működött, csak sokkal szabadabban, mert nem voltak konvenciók, korlátok, semmiféle elvárás.

Aztán ugye ott vannak a céljaink és a szenvedélyeink is… A valódi lelkesedés azokból a célokból és szenvedélyekből fakad, amik a szívünkhöz közel állnak. Tűzz ki magad elé reális*, mégis kihívásokkal teli célokat, és ünnepeld meg minden egyes lépést, amit azok felé teszel. Ez a folyamatos haladás nemcsak motiválni fog, hanem örömforrás is, ami hosszú távon táplálja a lelkesedésed és jólesik a léleknek is. Ezek lehetnek egészen apró dolgok, és persze nagyok is. Kinek mi 🙂

De már maga ez a szó is olyan gyönyörű: Szenvedély. Már az érzés inspirál bennünket arra, hogy teljes odaadással és minden energiánkkal átadjuk magunkat, odategyük magunkat úgy, hogy semmi nem fog megállítani. De ne csak mások iránt legyél elkötelezett és érezz szenvedélyt. Magad iránt is.

Tudod, amikor tinédzser korodban szerelmes voltál, és minden hülyeséget megtettél, bármikor útrakeltél, hogy csak egy pillanatra is láthasd. Na valahogy így kellene magunkkal szemben is éreznünk. Ha vágysz valamire, akkor ne állíthasson meg senki, soha. Furcsán hangzik, hogy legyél szerelmes magadba, de próbáld csak meg, csodálatos. (és akkor csodálkozom hogy önteltnek tituláltak engem… 😀 – mondjuk csak pár percig voltam felháborodva, de van benne valami, de ez így van jól)

És mivel az ember társas lény, még az introvertáltak is…. a körülöttünk lévő emberek igenis befolyásolják a lelkesedésünk szintjét. Találkozz olyan emberekkel, akik megosztják a szenvedélyeiket, és támogatnak téged is. Akik mosolyognak, nevetnek, örülnek, ünnepelnek. A pozitív, inspiráló kapcsolatok (legyen az családi, baráti, szerelem) valódi erőforrást jelentenek, és segítenek megőrizni a motivációnkat, a lelkesedésünket még a nehezebb időkben is. Biztos már te is felfigyeltél arra, hogyha olyan közegben vagy, ahol az emberek kibeszélik egymást, negatívak, nem tudnak örülni, az rád is át tud ragadni és azon kapod magad, hogy te is elkezdesz olyan lenni, amilyen nem akarsz lenni. De mégis átragad. Bár nem mindig lehet elkerülni ezeket a találkozásokat, meg kell próbálni akkor is megvédeni magunkat ezektől a behatásoktól. Legyél azokkal többet, akikkel jólesik, akik mellett jól érzed magad. Mert ezt is szabad ám! 🙂

Na és ott van még a jelen is. A lelkesedés és az önszeretet összekapcsolódásában fontos a jelenben való teljes elmerülés (a flow). Ez a gyakorlat segít, hogy észrevegyük az élet apró szépségeit, legyen az egy hang, illat vagy érzés. Ez az éber állapot segít, hogy teljes mértékben átéljük az életet, és hogy értékeljük minden egyes pillanatát. Itt megint csak nem kell nagy dolgokra gondolni. Én például sokszor munka közben felhangosítom az egyik kedvenc muzsikámat, felállok a székből, táncolok és énekelek pár percig, aztán visszaülök dolgozni.. Miért? Mert abban a pár percben igazán jelen vagyok, igazán élek. És ez nem került semmibe sem, nem kellett ezért lemondanom tárgyalást vagy csúsztatni projektet, ez kevesebb idő volt mint egy kávé+cigi szünet. Ez csak úgy volt, és csak nekem volt. Ezt magamnak szoktam adni.

Most pedig jöjjön az egyik legfontosabb dolog, a bátorság. Egyszerűen lenyűgöznek engem a bátor emberek, a hősök. És ne csak azokra a hősökre gondoljunk, akik az égő házba beszaladnak, hogy embereket mentsenek hanem azokra is, akik kiállnak másokért, kiállnak magukért, akik merik bátran vállalni azt, amit képviselnek, akik mernek meghozni olyan döntéseket, amiktől sokan félnek (mert akkor nem fognak mondjuk megfelelni a társadalmi elvárásoknak). Mondjuk én ebből sportot űzök, kifejezetten élvezem azokat a szituációkat, amikor bátornak kell lenni, ez engem kiránt, erősít, imádom. Amikor valamibe bele kell állni (legyen az bármilyen kellemetlen vagy nehéz helyzet) – főleg ha másokért kell, felszalad a vérnyomásom, ami különben veszélyesen alacsony, szerintem még pár centit növök is közben, és egyszerűen ömlik ki belőlem minden, ami a helyzetet előre mozdíthatja.

Szóval csodálok mindenkit, aki ezt ennél még sokkal magasabb szinten is tudják végezni. Akik bele mernek állni a helyzetekbe, akik ki merik mondani hogy mi esne nekik jól, akik el merik mondani azt, amit éreznek, akik mernek lépni előre és hátra is… akik mernek élni. Persze ez sem jön csípőből, mert állandóan mérlegel az agyunk, de ha próbálkozunk, már az is valami. Sőt, ha a saját területünkön, a saját életünkben merünk bátrak lenni (a szomszéd életébe ugye könnyű belep*fázni), az az igazi bátorság.

Kezdheted kicsiben is. De vállalj kockázatot az ügyedért.

Merj érezni, merj dönteni, merj örülni… mert mi végre élünk, ha nem azért, hogy jól legyünk mi és jól legyenek azok, akiket szeretünk?

Ha te nem vagy boldog, akkor másokat sem tudsz boldoggá tenni. Mert akkor nem jó veled lenni, ez ennyire egyszerű.

Bárhol is légy… és bármi is álljon mögötted, mindig megvan a lehetőséged, hogy úgy dönts, tudatosan megváltoztatod a gondolkodásmódodat és vele együtt az életedet. Hogy végre merj lelkesedni, merj örülni mert van minek, mindig. (én például örülök, hogy miközben most írok, csiripelnek a madarak, szuper!) Reménytelen helyzet nem létezik. Csak a megoldásokat nem látjuk rögtön. De…

Te vagy saját sorsod alakítója. Te vagy a forgatókönyvíró. Te találod ki a sztorit. Te forgatod a tollat, és az eredmény mindig tőled függ. Még akkor is, ha ezt másokra fogod. Dönthetsz úgy is, hogy jól leszel. Dönthetsz úgy is, hogy másoknak is jó lesz hozzád kapcsolódni. Lehet dönteni. Megengedheted magadnak, hogy dönts.

Ne halogass…! Ne akadékoskodj! Ne kételkedj! Ha ott a lehetőség, az impulzus, az ösztönös késztetés, cselekedj! Ez a feladatod.

Bátorság! 🙂

Hoztam néhány kedvenc muzsikát a végére, hátha Neked is van kedved felemelni a fenekedet 😉