Tegnap este néztük a „És mi van Tomival?” c. filmet. Mondanám, hogy egy erős nap után valami felemelőre szoktam vágyni, de nem jellemző.
Till Attila alkotása, ami 2024 októberében debütált a mozikban, egy erős érzelmekkel teli üzenet azoknak, akik talán még keresik a kiutat az alkohol sötét labirintusából. A film az alkoholizmus, a barátság és a családon belüli erőszak témáit boncolgatja.
Az Egészségügyi Világszervezet legutóbbi jelentése szerint a magyar férfiak közel kétharmada küzd alkoholproblémákkal. Magyarország pedig világszerte az egyik legmagasabb alkoholfogyasztási problémákkal rendelkező ország. Ebben a realitásban kalauzol minket a film, a rendező saját tapasztalataiból merítve, ami mindenkit érinthet sajnos, akár közvetlenül, akár közvetve.
A film dióhéjban: Sanyi (Thuróczy Szabolcs) bábművész és alkoholbeteg. Pali (Polgár Tamás) liftszerelő és szintén alkoholista. Együtt keresik barátjukat, Sanyi mentoráltját, Tomit (Patkós Márton), aki már több anonimalkoholista-gyűlést kihagyott. Aggódnak érte, tudják, hogy ez mit jelenthet. Mindeközben próbálnak józanok maradni (még akkor is ha találnak okot napközben arra, hogy „csakegyet” igyanak, egymást támogatva egyenes, józan mederben tartani az életüket. Hát próbálnak, de egy függőnek ez kínkeserves folyamat.
Till Attila új mozijának egyik legnagyobb erénye, hogy nem válik túlzottan, nyomasztóan vagy idegesítően didaktikussá, egy „hogyan küzdj meg az alkoholizmusoddal” vagy „így ne verd a családodat” szájbarágóvá, miközben a valóság talaján maradva, a függőséggel való küzdelem mindennapos nehézségeit is bemutatva ábrázolja, mennyivel több és értékesebb lehet az alkohol rabigája alól felszabadult élet. Nyilván mindenkinek szól, de mégis azt érzem, hogy elsősorban a még bajban lévő sorstársaknak, mondván, csak ezt a tíz percet, napot kell kibírni valahogy alkohol nélkül, és ha elbuktál, akkor is bármikor újrakezdheted a leszokást. Vágj bele most. index.hu
Ez a film nem egy klasszikus értelemben vett tanmese, de közérthetően felhívja a figyelmet az önismeret, az önreflexió, az érzelemszabályozás, a feldolgozatlan traumák hiányában fellépő káosz, függőség okozta önsorsrontásra.
Megtekintésre ajánlott! (szerintem ne hétvégén nézzétek, essetek rajta túl egy hétköznapon)
Mondanám hogy vannak benne egészen humoros jelenetek is mert tényleg akadnak (van gyomorforgató is, amikor a taxiban ülünk szerintem ti is hasonlóan érzitek majd) de mégis a kezdeti képsorok nem engednek nagyon ellazulni, folyamatosan feszültség lesz benned az első pár perc végett. És talán ez is volt a cél.
Nagy-Kozma Aletta
