A Sose halunk meg: Túlélés és humor a magyar valóságban
A Sose halunk meg című magyar film, amely méltán vált kultikussá a 90-es években, a túlélésről, a szeretetről és az emberi kitartásról szól. Ahogy a forgatókönyvíró, Nógrádi Gábor fogalmazott, a film lényege a túlélés, ami a magyar nemzet számára szinte ösztönös folyamat. A történet a gyengeségek és a nehézségek ellenére is a pozitív életszemléletet mutatja be, emlékeztetve minket arra, hogy az életet nem csupán elszenvedni kell, hanem élvezni is lehet.
Gyuszi bácsi életszemlélete: A túlélés olimpiai bajnoka
A film főszereplője, Gyuszi bácsi tökéletesen testesíti meg ezt a fajta túlélési mentalitást. Derűs életfilozófiája, amely az apró örömökre és a soha fel nem adásra épül, mélyen hat a fiatal fiú, Imi életére.
- Pozitív hozzáállás: Gyuszi bácsi sosem adja fel, és arra tanítja Imit is, hogy „olyan nincs, hogy nem tudom. Próbálkozz, egyszer, kétszer, százszor. S ha akkor se megy, akkor esetleg mondhatod, hogy most nem tudom.”
- A humor, mint fegyver: Az élet nehézségeivel szemben Gyuszi bácsi a humort használja, ami segít átvészelni a napot. Nyugodt és szerethető karaktere arra tanítja unokaöccsét, hogy az életet érdemes élvezni, még akkor is, ha nehézségekkel kell szembenéznünk.
- Az életre szóló tanulságok: A film mély, őszinte kapcsolatot mutat be egy fiú és nagybátyja között, megmutatva, milyen fontos szerepe van a családnak a felnövésben. Gyuszi bácsi beavatja Imit az élet rejtett titkaiba, a szerelembe és az apró örömökbe, miközben folyamatosan tanítja a fiút arra, hogy az életet érdemes élvezni.
A Sose halunk meg: Nosztalgiafilm vagy a valóság tükre?
A Sose halunk meg film sokak számára nosztalgiafilm, ami megszépíti a múltat. Valóban, a rendezés bájos, szerethető és idealizált, de a szocialista Magyarország valósága a derűs felszín mögött is ott van. A film tele van vicces, szórakoztató jelenetekkel, de a játékfüggők, lecsúszott bajnokok és a kilátástalanul élők világa is megjelenik benne. A humor azonban még ezeket a nehézségeket is képes feloldani.
Az ikonikus „kolbászos” párbeszéd például tökéletesen tükrözi Gyuszi bácsi humorát és életszemléletét: „ha az ember kolbászt hord a szatyrában, ne csodálkozzon, ha futnak utána a kutyák!”.
Miért maradt ikonikus ez a magyar film?
A film egy mély társadalmi és történelmi lenyomat, amelyben a humor, a humánum és az életigenlés mindvégig jelen van. Képes volt megszólítani az egész magyar nemzetet, mert közös történeteinket, küzdelmeinket és vágyainkat tárta elénk.
Ahogy Gyuszi bácsi mondaná: „Jókai, Tolsztoj, fenekembe foszfor.” Talán ennél komolyabban nem is érdemes vennünk a mindennapokat.
– Mi van, Boldikám? Megy a Dosztojevszkij, megyeget?
– Mondd meg az unokaöcsédnek, hogy ne nézzen úgy a feleségemre!
– Miért? (Imihez fordul) Hogy nézel, kisapám?
– Tudod te azt nagyon jól.
– Hát miért cipeled folyton magaddal a Nusikát?
– Az az én dolgom. Ahhoz neked semmi közöd. Világos?
– Mint a vakablak! De ha az ember kolbászt hord a szatyrában, ne csodálkozzon, ha futnak utána a kutyák!
Ahogy Gyuszi bácsi mondaná:
„Jókai, Tolsztoj, fenekembe foszfor.”
És talán ennél komolyabban nem is érdemes vennünk a mindennapokat.
Nagy-Kozma Aletta
