Ti hogy csináljátok?
Ahogy reggelente felkelek, megiszom a kávémat, rögtön főzök is még egyet, hogy biztos felverjem a vérnyomásomat (reggelire már nincs idő), és már lépek is be az irodába. Lökök be először egy jó zenét aztán mindent megnyitok. Azonnal elárasztanak a napi teendők. E-mailek, meetingek, statisztikák, kalkulációk – és 1 perc múlva, már 100 fokon ég a nap. Ahogy 1 teendőt kihúzol, megy a helyére 3 másik.
Minden pillanatban számok és eredmények bűvöletében élünk. Vállalkozóként az a célunk, hogy növekedjünk, fejlődjünk és sikeresek legyünk, vezessük a csapatot, előre. Mégis, a mindennapi rohanásban egy fontos dolgot gyakran figyelmen kívül hagyunk: a SZERETETET.
Miközben üzleti terveket készítünk, stratégiákat dolgozunk ki, és folyamatosan optimalizálunk (már felsorolni is unalmas), egyre inkább távolodunk el azoktól, akikért valójában mindezt tesszük. Családunk, szeretteink, barátaink – ők azok, akiknek az életét jobbá akarjuk tenni, mégis velük töltjük a legkevesebb időt. De ugyanúgy igaz ez a munkatársainkra is. Szeretnénk nekik biztosítani egy olyan közeget, ahol sokévig jól érezhetik magukat, ahol meg vannak becsülve, ahol azt csinálják, amiben a legjobbak, ahol jól kereshetnek és biztonságos, jó életet élhetnek.
Hatékonyak és eredményesek szeretnénk lenni. Ezért mindent meg is teszünk, sokszor erőnkön felül. Figyeljük a mutatókat, mérjük a teljesítményt, és mindent alárendelünk a sikernek. De mi történik, amikor az üzlet annyira felemészt minket, hogy elfelejtünk szeretni? Elfelejtjük, hogy a szeretet az, ami valóban életben tartja a rendszert, amit építünk. És nem elég az, hogy érezzük, a másik pedig tudja. Törődés nélkül, ez csak egy szó.
Egy üzleti találkozón ültünk, amikor kollégám hirtelen felsóhajtott: „Mikor volt utoljára, hogy egy egész napot a családommal töltöttem anélkül, hogy az e-mailjeimet néztem volna?” Ez a kérdés szíven ütött. Minden igyekezetünk ellenére gyakran elfelejtjük a lényegét annak, amit csinálunk, amiért csináljuk. Egyszerűen elvisz a szél.
Ahogy a modern technológia lehetővé tette számunkra, hogy mindig elérhetők legyünk, úgy növekedett a munkaidő is. Bármikor rá tudunk nézni a leveleinkre, ez azt jelenti, hogy bármikor fel is tudjuk húzni magunkat. 😊 Állsz a sorban a mozi előtt, mit csinálsz? Mondjuk frissítesz egyet a mail-eken, vagy átpörgeted a napi riportokat… miközben azon kellene töprengened, nachos-t vegyél vagy popcorn-t. Egyszerűen nem engeded meg magadnak, hogy a pillanatban legyél. A szeretet, ami a hajtóerőnk, mégis egy pillanat alatt háttérbe szorul a határidők és a célkitűzések mögött.
„A szeretet az az erő, amely összeköt bennünket, támogat és inspirál, értelmet adva mindennapjainknak.”
Az interneten számos kutatás és szakértői vélemény található arról, hogy a munka és a magánélet egyensúlya milyen fontos. Ezek is már annyira elcsépelt szavak, de közben meg annyira nem azok. A Harvard Business Review egyik cikke szerint a munka és a magánélet közötti egyensúly fenntartása nem csak a személyes jólétünket, hanem a munkahelyi teljesítményünket is javítja. Tehát még jót is teszünk magunknak azzal, ha lazítunk és azokkal töltünk időt, akik nekünk fontosak. A Gallup egyik kutatása pedig kimutatta, hogy azok az alkalmazottak, akik kiegyensúlyozottabb életet élnek, boldogabbak és produktívabbak a munkahelyükön.
De hogyan tudnánk visszahozni a szeretetet az életünkbe, anélkül, hogy feláldoznánk az üzleti sikereinket? A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk. Találjunk időt a családunkra, a barátainkra és a kollégáinkra. Mutassunk szeretetet a mindennapi tevékenységeink során, legyen az egy őszinte mosoly, egy kedves szó, vagy egy kis figyelmesség. Közben nem ártana magunkat is jobban szeretni, és nem mindig a háttérbe sorolódni a szeretteinkkel együtt.
Talán be lehetne építeni a heti listánkba azt, hogy elvisszük ebédelni a kollégákat egyesével, vagy nekem volt olyan időszakom, hogy beírtam a naptárba azt is, hogy felhívjam a szüleimet (szégyen, nem szégyen). Egyszerűen emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy kell időt szánni másokra, akkor is, ha éppen nagy a hajtás. Ugyanígy magamra is kellene időt szánni többet, ne legyen már akkora kegy, hogy elviszem magamat fodrászhoz. 😉 Mert rájöttem, hogy a hajtás mindig nagy. Nem időszakosan, hanem mindig – pláne ilyen csodálatos gazdasági környezetben.
Gondoljunk arra, hogy a szeretet nem csak a családunknak és a barátainknak fontos, hanem a kollégáinknak is. Egy kedves gesztus, egy támogató szó, vagy akár egy egyszerű köszönöm (akkor amikor éppen mindenki százfelé szalad) csodákat tehet a munkahelyi légkörrel. A szeretet erőt ad, motivál, és összeköt minket. Enélkül nem gondolom, hogy lenne értelme bárminek is.
Az üzleti világ gyakran rideg és könyörtelen, de mi magunk dönthetünk úgy, hogy szeretetet árasztunk. Építsük be a szeretetet a mindennapi rutinunkba, és figyeljük meg, hogyan változik meg az életünk. Mert végső soron, ha nem szeretünk és nem törődünk másokkal, mi értelme van 12 órákat melózni? Ülünk majd egyedül a hajónkon és nézünk ki a fejünkből? 😊
Tehát, kedves olvasók, a következő alkalommal, amikor a napi teendők elárasztanak benneteket, álljatok meg egy pillanatra, és gondoljatok a szeretetre. Mert végső soron, ez az, ami igazán fontos. Nekem is újra kell gondoljam a naptáramat (delegálhatok én bármennyit, ha magamra meg újabb teendőket húzok), az embereket körülöttem, mert bizony rádöbbentem, hogy a legfontosabb emberekről nem tudok semmit hónapok óta. Ez gáz, és ezt így nem szabad csinálni. 😊 Ne várjuk meg, amíg elhaladunk egymás mellett. Szeressük egymást, törődjünk egymással, vigyázzunk egymásra.
Aztán lehet mellette hajtani, de mi értelme rommá dolgozni magadat, hogyha azt sem tudod, hogy épp mi van a barátaiddal, a szüleiddel…?
Szerintetek megkaphatunk mindent?
Lehet ezt úgy csinálni, hogy minden fronton frankón teljesítünk vagy minden esetben az egyik a másik kárára megy? Ti hogy csináljátok?
Leave a Comment