A H&M legújabb kampányaiban nem hús-vér modellek szerepelnek, hanem AI által generált karakterek, valódi emberek digitális másai. És ezzel megnyílt egy teljesen új fejezet a divatvizualitásban.
Miért éri ez meg a márkának?
✔️ Gyorsabb, olcsóbb tartalomgyártás
✔️ Többféle testalkat, bőrszín, életkor jeleníthető meg BÁRMIKOR
✔️ A modellek digitális jelenlétért jogdíjat kapnak
De közben…
❌ Mi lesz a fotósokkal, stylistokkal, sminkesekkel?
❌ Valódi sokszínűség vagy csak idealizált tökéletesség?
❌ Zöldebb kampány = fenntarthatóbb márka? Nem biztos.
Az AI természetesen új típusú munkaköröket is létrehoz: prompt-készítők, vizuális kurátorok, mesterséges karakterekkel dolgozó art direktorok, de ez egészen másfajta jelenlét… és persze vesznek, átalakulnak egyéb munkakörök.
A kérdés nem az, hogy tud-e diverz lenni az AI. Hanem az, hogy a márkák élnek-e ezzel tudatosan. Mernek-e ráncokat, szeplőket, valós karakterjegyeket kérni, vagy maradunk a mesterségesen gyártott tökéletességnél?
A twin tényleg twin? És nem volt ez régen is így? Az embermodell egyediségét ünnepeljük már és eképpen az AI modellét is vagy régen és most is megyünk az ideára?
A mesterséges intelligencia a háttérből előrelépett. Már velünk dolgozik .. most rajtunk a sor, mutassuk meg, hogy mit hozunk ki belőle. Következetesen, felmérve a veszélyeket és előnyöket is. Nehogy a sablonizált világ képét formáljuk (továbbra is?).
Mert a vizualitás csak akkor működik igazán, ha érzést is kelt. Nem a tökéletességgel hanem azzal, hogy emberi. Még ha AI generált is.
💬 Ti mit gondoltok: izgalmas fejlődés vagy elveszett hitelesség?
Nagy-Kozma Aletta
Leave a Comment