Szabadesés 🫠 Digitális élet contra Valóság

Megosztó (őszinte) tartalom következik!

Sorozatepizód elemzés + Mit látok én

Digitális tartalomkészítőként fontosnak éreztem, hogy megosszam a gondolataimat az értékelés hajhászásról. Gyakran hívják ezt értékelési kultúrának is. Ez a kultúra azt jelenti, hogy az emberek nagyobb hangsúlyt fektetnek a lájkok, megosztások, kommentek és más digitális visszajelzések számára, mint a valós életben szerzett személyes kapcsolatokra és élményekre.

„Fekete Tükör” sorozat rajongóként a „Szabadesés” című epizód fog nekem ebben segíteni. Legalább 10x láttam már, mindig el is szomorít, mégis megunhatatlan. Mintha azért nézném újra és újra, nehogy elfelejtsem, mi az igazán fontos.

Nagyon könnyű beleesni abba a hibába, hogy kiteszünk egy posztot, sokat dolgozunk vele, valójában hetek és hónapok munkája, mire a releváns tudásanyag meggenerálódik. Aztán figyelgetjük, hányan látták – kinek tetszik, legszívesebben behőtérképeznénk az egész profilunkat, hogy lássuk, mi működik.

Aztán észbe kapunk, hogy nem kell ezt annyira figyelgetni. Ha jól csinálod és van rá közönség, akkor működik úgyis. Anélkül is, hogy folyamatosan nyomnád az F5-öt. Sok tartalmat például én magamnak írok. Emlékeztetem magamat a fontos dolgokra. Ha ez másnak is hasznos, az pedig tök jó. Sőt, ha szomorú vagyok, kifejezetten fel tud vidítani.

Na de miért ez az erős kezdés, mi lesz a témánk?

Picit úgy érzem magam, hogy meghívtak vendégségbe és hazafelé a kocsiban lehurrogom a vacsorát…

---

Napjainkban az emberek egyre inkább digitális csatornákon keresztül kommunikálnak, ahol az elismerés, az eredmények, a karrier és az élet bemutatása jórészt a közösségi média platformokra koncentrálódik.

A LinkedIn, mint a világ legnagyobb szakmai hálózata, különösen fontos szerepet játszik ebben a folyamatban. Ez a felület lehetővé teszi az emberek számára, hogy bemutassák szakmai eredményeiket, megosszák gondolataikat és ötleteiket, és kapcsolatba lépjenek más szakemberekkel a világ minden tájáról. Értéket képvisel, jobban mint bármely más jelenlegi platform (szerintem).

Tehát megmutatjuk mit értünk el, mit szeretnénk még elérni, miben hiszünk, merre tartunk. Keressük az új üzleti lehetőségeket, kommunikációs csatornánkat, ha pedig itt van a célcsoportunk, akkor Joker.

Sokan úgy tartják, hogy a LinkedIn profil jobb, mint egy CV.

Többet árul el az biztos, főleg ha kezelve is van. (atyaég, mit árulhat el vajon az enyém, rólam?!…)

Hogy ne csak óvatosan tapogatózzunk, hoztam egy sorozat epizódot. Így a Netflix-szel együtt viszem a balhét, nem egyedül. 😊

A Fekete Tükör „Szabadesés” epizódja, ami ma a központban van. Arra figyelmeztet minket, hogy milyen veszélyeket rejt, ha túlságosan komolyan vesszük a digitális értékeléseket és a közösségi média által kialakított képet.

A történet egy olyan világban játszódik, ahol az emberek ötcsillagos rendszerben értékelhetik egymást, és ez az értékelés befolyásolja társadalmi helyzetüket. A társadalom olyan fejletté vált, hogy mindenki szemébe speciális implantátumokat helyeztek, amelyek segítségével megoszthatják napi tevékenységeiket. Az így megszerzett pontszámok alapján előnyöket vagy hátrányokat szereznek a valós életben. Tehát a digitális életük az első helyen áll, attól függ a valódi.

A főszereplő, Lacie egy fiatal nő, aki luxuslakást szeretne vásárolni – és ezzel együtt luxus emberekkel körbevenni magát -, de ehhez előbb meg kell növelnie az értékelését (4,2-es átlagpontszámmal rendelkezik, szeretné ezt legalább 4,5-re növelni, mert csak így kaphat kedvezményt). Bármennyire is próbálkozik, pontszámai nem emelkednek. Minden ismeretlent felértékel és jelöl, csak hogy ők is visszaértékeljék őt. (volt már, hogy ismeretlen jelölt be?)

Olyan ételeket eszik, amiket nem szeret, csak hogy megoszthassa, ugyanígy a reggeli kávéjával és kekszével. Beleharap a kekszbe, hogy lefotózhassa, aztán a szalvétába köpi. Gyakorlatilag el sem fogyasztja az ételeket, mert sosem olyat eszik, amit szeret, hanem ami jól mutat a közösségi médiában. (végtelenül elkeserítő, de szerintem mindannyian láttunk már olyat, hogy kihozzák az ételt, mindenki veszi elő a telefonját, mire odaérnek, hogy ennék, addigra pedig kihűl – de cserébe már 10-en like-olták, szóval érdemes volt).

Lacie egy szakértő tanácsára próbál természetesebben viselkedni a közösségi médiában és egy régi gyerekkori plüssről fotót tölt fel, amit Naomival, a gyerekkori barátnőjével készítettek.

Igen, az az erőfeszítés, hogy természetes legyen!

Persze ennek is oka volt. Ugyanis a tanácsadója szerint magas pontszámú emberektől kell pontokat szerezni, mert azok többet érnek. (Értékes emberektől!)

Ebben segíthet, hogy régi barátnője (akivel valójában sosem volt őszinte a kapcsolata, sőt!) tetszését fejezte ki a képről és meghívja őt koszorúslánynak az esküvőjére, ahol jó értékeléseket szerezhet. Ez a barátnő TOP követőkkel rendelkezik. A digitális világban tökéletes az élete.

Szép, az emberek is szépek körülötte, gazdag, sportos, utazik.

Lacie elfogadja a meghívást, remélve, hogy a sok vendég jó pontszámokkal jutalmazza majd. Főleg, hogy beszédet is kell mondania, tehát szerepelni is tud. A beszédre sokat készül, természetesen piedesztálra emeli benne Naomit és jó sokat kell majd sírnia közben, hogy az érzelmekre hasson és mások is meghatódjanak – ezt a sírást is rengeteget gyakorolja. Olyan érzelmeket kell kimutatnia, amiket valójában meg sem élt, hogy hatással legyen a közönségére.

Azonban az utazás napján több kellemetlen esemény is éri, ami miatt a pontszáma 4,2 alá csökken. A repülőjáratát törlik, és a csökkent pontszám miatt már nem jogosult másik gépre átszállni. A repülőtéren kirobbant botránya miatt tovább csökken a pontszáma (elhagyta egy csúnya szó a száját), sőt, egy egész pontot levonnak tőle 24 órára. Így kénytelen egy lepukkant autóval tovább utazni, de az autó lemerül.

Stoppolnia kell – Susan, az 1,4 pontszámmal rendelkező kamionsofőr szedi fel. Más nem is áll meg neki, mert messziről látják az „értékét”.

Ha alacsony a pontszáma, biztosan gond van vele.

Susan elmondja, hogy korábban őt is foglalkoztatta a pontszáma (sőt csak az), de mióta a férje rákban meghalt, mert a pontszáma miatt nem volt jogosult az életmentő kezelésre, már nem érdekli. Azóta sokkal szabadabbnak érzi magát. Elengedte azt, hogy mások értékelése szerint értékelje saját magát.

Útközben Naomi többször is felhívja Lacie-t, arra kérve, hogy ne jöjjön el, mert a negatív pontszámától már saját magát kezdi el félteni. Lacie ettől csak dühösebb lesz és elhatározza, hogy mindenképpen ott lesz és bebizonyítja, hogy ő is 4,5 sőt feletti.

Beszökik, megszerzi a mikrofont – ilyenkor már tetőtől talpig sáros, és elkezdi mondani a beszédét, amelybe belecsempészi a gyerekkori sérelmeit is, amiket Naomitól kapott. Mellesleg annak ellenére, hogy Lacie mérete jó XL-es, Naomi mégis XS-es koszorúslány ruhát küldött neki, mert hát abba bele kell férni.

Lacie minden lehetséges módon szorul.

Borzasztóan kínos, nézni is. Végül kést ragad és azzal fenyegetőzik, hogy elvágja a plüss nyakát. A vendégek lepontozzák Lacie-t, aki ezzel 1 csillag alá esik. Őrizetbe veszik és eltávolítják a szemimplantátumát. Amikor észreveszi, hogy ő és a szemben lévő cellatársa nem látják egymás pontszámát, élvezettel kezdik el egymást szidalmazni, tudván, hogy ez nem jár következményekkel. Mellesleg a cellatársa egy elegáns, öltönyös fiatal férfi. Valószínűleg neki is nagyon rossz napja volt.

A „Szabadesés” egy olyan jövőt mutat be, amelyben a közösségi média és a digitális technológia meghatározza az emberek életét. Ha valaki értékelése csökken, akár a munkahelyéről is kitilthatják.

Ez a jövőkép számos párhuzamot mutat a LinkedIn platformjával, ahol az emberek szakmai értékeléseik és kapcsolataik alapján nyerhetnek elismerést és lehetőségeket. Azonban a Netflix sorozata arra figyelmeztet minket, hogy milyen veszélyeket rejt, ha túlságosan komolyan vesszük ezeket az értékeléseket, és ha hagyjuk, hogy a digitális világ meghatározza a valós életünket. Ez a figyelmeztetés különösen fontos a digitális tartalomkészítők számára.

Merd leírni a valós véleményedet, megmutatni az egyediségedet vagy inkább ne legyél megosztó, cserébe legyen jó sok követőd és hirdetési zónád a weblapodon? Ezzel együtt kapkodjanak utánad a fejvadászok is. Menj a tömeg után, érts egyet a véleményvezérekkel, állj be a legnagyobb vezetők mögé és maradj kimért… oszd meg mások cikkeit és motivációs videóit…

VAGY

A szakmai oldaladat telepakolhatod félmeztelen Old Spice pasikkal, spekulatív fikciókkal, pszicho-thrillerekkel és üzletembernek öltözött macskákkal – mert ezeken keresztül tudod átadni, ami Te vagy és amit képviselsz, amiben hiszel, amiért vállalod a felelősséget. Ami a frankó.

Na de konkrétan honnan jött a mai cikk?

Láttam egy posztot, amiben a Trade magazin írt a Hell-ről (AI alkotta meg az új energiaital ízét sőt AI javaslatára történt a gyártásindítás módja is). Nagyon izgalmas, nézzetek utána – újraposztoltam.

Láttam alatta 2 hozzászólást. Mielőtt én is hozzászóltam volna, elolvastam őket. Volt szó benne arról, hogy az AI elveszi a marketingesek és az élelmiszermérnökök munkáját, a másikban az, hogy túl nagy a hype és ez a sztori valójában nem is akkora amekkora – én pedig megálltam egy percre. Én azt akartam írni, hogy ez zseniális, használni kell a technológiát és milyen jó, hogy a Hell ilyen gyorsan reagál. (hogy a Hell marketingese is ilyen gyorsan reagál). Komolyan elgondolkodtam, hogy ez a cikk, pár percre van kint. Ha most mindenki a tech ellen fordul, csak én leszek az, aki nem, akkor az milyen? Én látom rosszul és ez már most sokkal veszélyesebb, mint gondolom? Már most sem szabadna megdicsérnem a folyamatot? Aztán úgy döntöttem, hogy miért is ne! Miért ne lehetne máshogy látni dolgokat? Max mi lesz? Semmi. 😊

De! Egy percre megálltam, én is. Hányan lehetnek, akik azért nem szólnak hozzá témákhoz, azért állnak meg, mert félnek, hogy rosszul mutatna a profiljukban. Hogy látja a főnök, a munkatárs, az üzleti felek… ezért nem mer megosztó lenni. Mert minden körülmények között viselkedni kell, és inkább nem is oszt meg tartalmat.

A „Szabadesés” nem csak egy jövőképet mutat be, hanem int is. A történetben Lacie élete egyre inkább a számokra és az értékelésekre összpontosít, igyekszik követni a kritikus tömeget. Ez végül a lejtőn való lecsúszáshoz vezet. Egy ponton például Lacie munkatársát, aki éppen egy szakításon van túl, nem engedik be az irodába, mert az értékelése túl alacsony. Ez a jelenet szimbolizálja, hogy milyen veszélyeket rejt, ha a személyes értékünket kizárólag digitális értékelések alapján határozzuk meg.

A LinkedIn-en is láthatjuk ezt a tendenciát. Az emberek gyakran töltik fel életük legjobb pillanatait, legnagyobb eredményeit, és a legjobb oldalukat mutatják. De mi történik, ha valaki rossz passzban van vagy elveszti a munkáját? Mi történik, ha valaki hibázik?

A „Szabadesés” epizódja arra figyelmeztet, hogy a digitális világban élve könnyű elfelejteni, hogy az emberek többek, mint a digitális értékeléseik.

Jó, ha tudsz feltölteni 1-2 diplomát a profilodba, de vajon azok mögött mi van? El is tudod mondani, amihez értesz? El mered mondani, amit gondolsz? Mersz más lenni? Mersz magad lenni, vagy csak a személyes márkádat építed és a sales megy?

Tudom, nem kell túlmisztifikálni, de a LinkedIn-en mindenkit olyan nagyon erősnek és sikeresnek látok. Mindenki ünnepel, mindenkinek nagyon klasszul megy minden. Persze ha már mutatsz, egy ilyen platformon érdemes a jobb arcodat, de hatékonyabb is? Nem kontraproduktív?

Ez volna ennek a platformnak a célja? Csak arról beszélni, ami siker? A hibákból, bukásokból nem lehet jobban tanulni?

Most robbant be az EPR adó, és egyetlen cikket sem látok róla. Biztos nagyon sok vállalkozónak okoz fejfájást pl. a helyenként 7-10%-os beszerzési áremelkedés – ki hogyan oldja meg? Hova terheli és mikortól? Már most azon van nyaralás közben, milyen új stratégiát állít fel hirtelen vagy megvárja, míg hazaér? Itt javarészt magas beosztású emberek, szakemberek, vállalkozók vannak. Biztos vagyok benne, hogy más is kattog.

A „Szabadesés” pasztell, picit a LinkedIn is. Legyünk páran, akik kimondják a frankót és néha riasztanak egyet. A legtöbbet én a krízisek alatt tanultam. Jó volna olvasni másokéról is. Mindenki hibázik. Ezekből tanulunk.

Nagyon jól érzem magam ezen a platformon, sőt jobban, mint bármelyik másikon, viszont a bizonyítási kényszer, a minden siker bemutatása jó részletesen és „komoly üzleteket építek és már fotózáson is voltam”, rémisztő. Szükség van rá, mert persze hogy van. De tényleg mindenki innovál és kreatívkodik 0-24-ben? Persze, hogy nem! És nem is kell, ugyan már.

Az emberek többek, mint a LinkedIn (vagy bármely más közösségi média) profiljuk.

1. De vajon egyszer jön egy LindedIn vol2?
2. Egyszer majd mi is olyanok leszünk, mint Lacie?
3. Vagy ha szerencsések vagyunk, Naomi?
4. Esetleg a gyerekeinknek már ez lesz az alap?
5. Erre tartunk?

A valós élet több, mint a digitális világ.

Legyek álszent és mondjam el mindezt egy digitális platformon, de igaz, ami igaz. Itt van mindenki. Próbáljunk meg itt is lenni, de a valós életben is!

Mit gondoltok? Kérlek írjátok meg BÁTRAN kommentben.

Én üdvözlöm azt, ha valaki mer mást mondani, mint a többség.

Videóval búcsúzom ebből az epizódból. Mit is mondhatnék, nézzétek meg. 🙂

---