🔥 Elakadtál a mindennapokban, és úgy érzed, elvesztetted az önmagad iránti elkötelezettségedet? Tornyosulnak a teendők és kezded elfelejteni, hogy valójában miért is csinálod? Szeretnéd újra megtalálni az önazonosságod és a hitelességed ösvényét?
🌟 Hogyan találhatod meg újra a saját utadat a zajos világban, ami gyakran elhomályosítja (filterezi) az igazságot?
Hogyan válhatnál a saját életed MESTERÉVÉ, és hogyan tapasztalhatod meg az önmagadért élést, minden egyes nap?
Tegnap egy olyan eseményen vettem részt, ahol minden részlet, minden előadó és minden perc úgy tűnt, mintha egyenesen az inspiráció és a lelkesedés forrásából fakadt volna. Mintha egyenesen nekem szólna (de ezzel biztos így volt a másik 999 nő rajtam kívül).
Természetesen kikövezve kudarcokkal, újrakezdésekkel, erőfeszítésekkel, akadályokkal… mert ez ilyen szokott lenni. Mondanám, hogy készültem az eseményre lelkiekben az elmúlt napokban, de sajnos ez nem így van. Szó szerint beestem, előtte éjszaka későig dolgoztam, másnap korán keltem hogy elkészüljek, nem meditáltam előtte, nem fogalmaztam meg kérdéseket, csak mentem. Bíztam benne, ha nem is az úton, de ott majd lelassítok, leteszem a teendőket egy napra és lesz lehetőségem magamra koncentrálni és építkezni (belül is, nem csak kívül).
Jaj, de jó, hogy ez sikerült is! Borzasztóan sajnáltam volna, ha nem, mert ritkán van lehetőség ennyi értékes emberrel és jó sztorikkal együtt lenni egyszerre, egy egész napon át.
Na mindegy szokásos, ezen kell még jó sokat dolgoznom. 😊
Kezdjük is!
Hogyan mentem neki? Szem előtt tartva egy nagyon fontos elméletet:
„Az ítélkezés nélküli megfigyelés az emberi intelligencia legmagasabb formája.”
Nagyon friss az élmény, éppen ezért fontos nekem, hogy már most meséljek kicsit nektek. Ilyenkor a legerősebb minden érzés. Még akkor is, ha kavarog.
A Forbes Makers Day egy különleges találkozó volt, ahol a résztvevők megtapasztalhatták, hogy az út, amin haladunk, legalább olyan fontos, mint maga a cél. Sőt! Ezen az úton lépten-nyomon erős, céltudatos nőkkel és férfiakkal találkozhatunk, akik mind-mind egyedi módon járulnak hozzá a közös inspirációs forráshoz. Hadd osszak meg Veletek néhányat, a nap legfényesebb és legerősebb pillanatai közül.
A kezdés…
Ez a nap a cselekvő nőké, egy napon, amely kifejezetten nekik szólt, és köréjük épült. Ahogy beléptem a helyszínre, azonnal éreztem, hogy ez a nap valami különlegeset ígér. A légkör, a beszélgetések és a közösség mind-mind azt sugallták, hogy itt valami nagy dolog készülődik. És reggel 9 körül már indult is a körhinta.
Az előadók felhozatala már önmagában is izgalmas volt. Péterfy Bori kiválóan képviselte az önmegvalósítás és az önazonosság eszméit. Az őszinteségével, vakmerőségével és képességével (ami amúgy baromira tiszteletreméltó), hogy a nagyszínpadon is vállalja saját hibáit, az igazi erőt mutatta be, ami egy nőben lakozhat. Az ő jelenléte és szavai nem csupán inspiráltak, hanem egyértelműen azt üzenték, hogy az önazonosság és a hitelesség ereje kikezdhetetlen. Nyugodtan merjük vállalni a gyengeségeinket, mert mindenkinek van, na és akkor? Nem kell csak azért filterezett valóságot teremteni magunk köré, mert mások is ezt teszik, az csak egy plusz teher amivel másokat de még magunkat is nyomasztjuk. Nincsen tökéletes és nem is kell legyen, emberek vagyunk!
Pál Ferenc – vagy, ahogy legtöbben ismerjük, Pálferi atya – hozott egy különleges és spirituális perspektívát az önmegvalósítás és az élet céljának megértése terén. Csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni róla, az atya egy jelenség! Gyakorlatilag kaptunk egy komoly színházi előadást ami során minden egyes szavát lehetett volna jegyzetbe önteni. Az ő bölcsessége és mély emberi megértése felnyitotta a szemünket, hogy lássuk: az igazi boldogság a belső béke és az önmagunkkal való összhangban rejlik.
„A biológiánk úgy van kitalálva, hogy jó legyen együtt lenni. Tehát az önmegvalósítás fontos feladata az is, hogy megpróbáljak olyan emberré válni, akivel másoknak jó együtt lenni”
– mondta az atya
„Ha Rambót ledobjuk az indokínai dzsungelben, nem kiabálhatja, hogy help. A férfi így működik”
Pálferi szerint legyen az is egy cél, hogy úgy tudd megélni az önmegvalósítást (nem önérvényesítést!) hogy az nem önző és énközpontú, hanem másokat szolgálsz vele – és persze érezd jól magad.
Mondanom sem kell hogy 2 perces vastaps, visszatapssal zárt az atya. Itt tenném hozzá, senkit nem láttam még ilyen alázattal meghajolni a közönsége előtt, mint Pálferit! Hogyha nem hallottam volna csak láttam volna némítva az előadást, akkor is azt mondanám, hogy érdemes volt! Nem semmi, ugye?!
Osváth Zsolt – egy olyan ember, aki nem csak üzletemberként, hanem mint személy is imponáló. Nagyon! Nekem kifejezetten bejön az ő karaktere, személyisége. Miért? Mert intelligens, laza, őszinte, nem misztifikálja túl saját magát, frankón elmondja honnan jött és hova tart… mi a helyzet vele és mit miért csinál. Aztán majd utólag ki fog derülni jól gondolt -e mindent, ha meg nem, akkor ez van. So what?! 😊 Az ő látásmódja a sikerre és az önmegvalósításra egy olyan friss perspektívát hozott a napba, ami emlékeztetett bennünket arra, hogy a siker nem külső elvárások teljesítése, hanem az, hogy saját magunknak feleljünk meg. Ha magaddal rendben vagy és önazonosan képviseled magad, akkor az teljesen oké és elegendő!
Mindenki zseniális volt, Budai Lászlótól Jakupcsek Gabrielláig, Tkacsik Mártától Piczkó Katalinig.
Volt szó összeomlásról, kényszeres törekvésekről, arról a fránya és veszélyes perfekcionizmusról, irányításról, önmegtartóztatásról és kiégésről, túlgondolásról, egészségről, krízisekről, negatív kommentekről, Facebook pokolról, Insta filterekről, szexről, párkapcsolatról, gyereknevelésről, életről és halálról, irodalomról, lehetőségekről, depresszióról, szakításról, tudatról, megérzésről, varázslatról, videókról, énmárkáról, cukormázról, egyszarvúról, orgazmusról, szuperhősökről, rádiózásról…
Na tessék, mindez egy cikkben? Ugyan már! Jövök majd a többivel ahogy helyre rakom a hallottakat 😉
A nap végén azt éreztem, hogy valóban gazdagodtam, mint nő, mint ember. A Forbes Makers Day nem csak egy esemény volt ahova szépen felöltöztünk, megjelentünk és lőttünk egy fotót (na meg ittunk update vizet… hát ez is egy külön cikk atyaég), hanem egy erős tapasztalat (néha pofon de hát kell az is), egy inspirációforrás és egy útmutatás arra, hogyan lehetünk a legjobb változataink önmagunknak – és tényleg önmagunkról van szó nem a példaképünkről, mentorunkról vagy kamu insta képekről, miközben élvezzük az utat és a pillanatokat, amelyek oda vezetnek.
Igen, ebbe az is beletartozik, hogy elveszítünk mindent, felállunk és megyünk tovább.
Mert ez simán benne van.
Ez a nap a valódi kapcsolódásokról, rólunk, és az őszinte önkifejezésről szólt. És talán a legfontosabb: arról, hogy a siker nem csupán egy végcél, hanem egy folyamatosan kibővülő út, ahol minden lépés lehetőséget kínál a növekedésre és a fejlődésre. És hogy kinek mi a siker, azt mindenki maga tudja – van, akinek az hogy odateszi magát a gyermekének a nevelésében, van akinek az, hogy leáll a kényszerevésről, van akinek az hogy épít egy 10 milliárdos céget. Mindenkinek más az élete, más a siker, más a cél.
Az együttlét, a közös cél és a női összefogás ereje egyszerűen lenyűgöző volt. A nap végeztével úgy éreztem, gazdagabb lettem: új ismeretekkel, inspirációkkal és egy erősebb közösségi érzéssel távoztam. Na meg 1001 olyan kérdéssel ami még meg sem fogalmazódott, de hát idővel… 😊
Az meg tényleg cseresznye volt a tortahabon, hogy egy számomra nagyon fontos emberrel mentem erre a különleges eseményre. Barátommal és kollégámmal, akivel már 10 éve dolgozunk együtt, barátságunk kezdete óta, Gabussal. Az ő minősége adott egy nagyon erős keretet a jelenlétünknek. Mert tényleg JELEN voltunk. Ott és akkor.
Erről majd mesélek még! 😉
