Miközben a mozi sötétjében Bob Marley: One Love előzetesét néztem, hirtelen eszembe jutott egy történet, ami mély kérdéseket vetett fel bennem a gyökereink és az identitásunk kapcsolatáról.
Vajon milyen mélyen befolyásolja az életünket, ahova születtünk és amilyen környezet körülvesz minket?
Tényleg ez határozza meg, kik vagyunk, vagy van lehetőségünk saját kezünkbe venni az irányítást?
A minap moziban jártam, és a Bob Marley: One Love című film előzetesét is vetítették, eszembe is jutott egy helyes történet. Ez a történet egy olyan emberhez kapcsolódik, aki Jamaikában töltötte a gyermekkorát.
Azt mesélte nekem, hogy az iskolában minden reggel Bob Marley-től a „Three Little Birds” című dalt énekelte el az osztály, így kezdődött a nap. Tehát már reggel kaptak a gyerekek egy alap hangulatot, hitet, irányt, érzést, amely meghatározta az egész napjukat. El is kell mondjam, hogy ez az ember felnőttkorára sem volt aggodalmas típus. Könnyen vette az akadályokat, céltudatos volt, de nem feszült rá a folyamatokra. Legalábbis láthatóan nem.
Úgy gondolom, hogy a kultúra, amelybe születünk, kétségtelenül alapvetően befolyásolja azt, kik vagyunk. Nyelvünket, értékrendünket, viselkedési mintáinkat és gondolkodásmódunkat nagy részben a környezet és a társadalom alakítja, amelyben felnövünk.
A Jamaikában eltöltött gyermekkor példája tökéletesen illusztrálja nekem, hogy a kultúra hogyan tudja formálni az identitásunkat, hiszen a reggeli éneklés nemcsak a nap kezdetét jelölte, hanem egyfajta közösségi összetartozás érzését és egy bizonyos világnézetet is közvetített. A gyerekek ehhez tudtak kapcsolódni (mondjuk a „maradj csendben és ülj le” helyett).
Azonban ahogy cseperedünk és egyre többet tapasztalunk a világból, lehetőségünk nyílik arra, hogy befolyásoljuk, milyen mértékben engedjük a kultúránknak meghatározni az életünket. A tudatos döntések, amelyeket az életünk során hozunk – legyen szó karrierről, barátságokról, életstílusról vagy éppen a személyes hitről – lehetővé teszik számunkra, hogy formáljuk saját identitásunkat. Ez nem jelenti azt, hogy teljesen elszakadunk a gyökereinktől, de lehetőségünk van arra, hogy kiegészítsük azokat új elemekkel, amelyek tükrözik az egyéni választásainkat és tapasztalatainkat. Lehet, hogy egy bizonyos közegbe születtünk, ahol vannak szokások, viselkedési minták, de mi azokkal nem tudunk azonosulni. Attól, hogy minden nap a részei vagyunk egy rendszernek, nem biztos, hogy a jövőben is azt a rendszert szeretnénk.
A globalizáció és az internet korában a kultúrák közötti határok egyre inkább elmosódnak, lehetővé teszik számunkra, hogy szélesebb perspektívából ismerjük meg a világot. És ez csodálatos! Ez a folyamat kihívást jelent, de egyben lehetőséget is teremt arra, hogy tanuljunk más kultúráktól, inspirálódjunk tőlük, és talán még be is építsük néhány elemüket a saját életünkbe.
Az, hogy milyen mértékben engedjük a kultúránknak befolyásolni az életünket, vagy választjuk azt, hogy túllépjünk rajta és új utakat fedezzünk fel, végül is egyéni döntés kérdése. Ugye? Mint ahogy a reggeli dalok Jamaikában, úgy a saját választásaink is irányt mutatnak és meghatározzák, milyen életet élünk.
Na de talán nem ennyire balzsamos és egyszerű a képlet…
Igyekszem általában minél kevésbé sarkosan gondolkodni, szemlélődni, de most mégis a jó öreg fekete-fehér vonalon fogok mozogni. Mert a végletekkel olyan egyszerű minden 🙂
Vannak, akik nehéz körülmények közé születtek, mások pedig aranykalitkában nőttek fel. Ez a sokféleség tovább bonyolítja a kérdést, hogy a kultúránk valóban meghatároz-e minket, vagy van-e rá befolyásunk. A különböző kezdőpontok és életutak azt mutatják, hogy az egyéni tapasztalatok mélyen befolyásolják azt, hogyan viszonyulunk saját kultúránkhoz és hogyan alakítjuk azt.
A nehéz körülmények között felnövő emberek gyakran szembesülnek olyan akadályokkal, amelyeket mások el sem tudnak képzelni. Ezek az akadályok kihívásokat jelentenek, de egyben lehetőséget is adnak arra, hogy erősebbé váljanak, és saját történetük hősei lehessenek. A küzdelmek és a nehézségek keresztüljárása gyakran olyan jellemvonásokat és értékeket alakít ki, amelyek meghatározóvá válnak a személyiségükben. Ezek az emberek gyakran a változás hírnökei lesznek, akik képesek átalakítani nemcsak a saját életüket (sorsukat), hanem a közösségükét vagy akár a társadalmat is. (tudjátok, van az a bizonyos selfmade..) 😉
Másfelől, akik aranykalitkában nőttek fel, szintén szembesülnek sajátos kihívásokkal. Bár lehetőségeik és erőforrásaik szélesebbek lehetnek (sőt), gyakran nyomást érezhetnek az elvárások és a predesztináció miatt. (Apád is ügyvéd, legyél te is az, kell a családba na meg az a „dr”). Számukra a kultúra befolyásolása gyakran azt jelenti, hogy megkérdőjelezik és újraértékelik azt a környezetet és értékeket, amelyekbe születtek. Az aranykalitkában felnövők számára a saját utak keresése és a saját identitás megtalálása gyakran azt jelenti, hogy távol kell lépniük a kényelmi zónájuktól és szembe kell nézniük azzal, hogy kik is ők valójában, a külső elvárásoktól függetlenül.
Azt látom, hogy az életünk során hozott döntések, a küzdelmekkel való szembenézés (a „beleállok”) és a saját utunk keresése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy aktív résztvevőivé váljunk a saját kultúránk alakításának és így saját életünk irányának a meghatározásának is, mert mi hozzuk meg a döntéseket.
Nagy-Kozma Aletta
Aletta Focus Marketing
